Egy hete, hogy egy alternatív valóságban élek 3.

Péntek:
Délelőtt: piercing tortúra, bunkó, flegma eladóval. Haza érve, bebizonyosodott , hogy nekem volt igazam, vissza kellett volna mennem, hogy kikérjem a vásárlók könyvét az indkololatlanul bunkó viselkedés miatt. De nem tettem, mert negyed annyi életkedvem nem maradt, mint előző nap. Szürke voltam. kívül belül. Semleges. Unalmas. Szomorú. Kétségbeesett. Elhagyatott. Mint egy koszos papírzsepi akit eldobtak használat után.
Kivettem, a piercinget, hogy begyógyuljon, s újra tudjam szúrni. Ez tűnt a legjobb megoldásnak.
Délután: elmentem a flashmob próbájára, végre más emberek között voltam. De nem segített. Csak lehangolt. A péntek egy ilyen szürke nap volt. Senkinek a társaságunkból nem volt kedve próbálni, így a könyéken bóklásztunk, ahol nem volt unalmas az élet. Lana beállt salsázni, tollasozni. Tele van energiával az lány. Bezzeg én. Végül én is beálltam tollasozni, s egész jó móka, meg kell, hogy mondjam. A próbáról jól lemaradtunk, mert kortárstánc bemutatót néztünk helyette. Nem baj, majd hétfőn!
Hazaérve tapasztaltam, hogy csak apával leszünk kettesben otthon. De jó. Viszont csillaghullás! Nah, igen. Mikor először hallottam hírét, még azt terveztem, hogy majd EGYÜTT nézzük s milyen szép esténk is lesz, szombaton. Hiszen előző alkalommal is az eget bámultuk. Milyen jó lett volna kifeküdni a teraszra... s mindenkinek a képzeletére bízom, hogy folyatódott volna. Nekem már nem kell ezen gondolkozni. FB-on mindenki a csillaghullást postolgatta. Idegesített. Hisz ennek nem így kellene lennie. Most, hogy itthon vagyok, hogy egész télen össze voltunk zárva, s mikor itt a nyár nem én élvezem a vele töltött időt.... Igen, rohadtul bekúszik mindig  a féltékenység zöld szemű szörnye s ez a legrosszabb.. Nem tudod egy könnyen kiűzni, ha már ott van. S a Szörny mindig tudja mi a gyenge pontod... :S
Végül annyit beszéltek a csillagokról, hogy barátnőmmel fogtunk egy pokrócot, s kifeküdtünk a Parkba, csillagokat nézni. Fél óra elteltével, láttunk is két csodálatosan szépet! :D Bár előbb be kellett vonulnunk, mert körbe vettek minket az éjszaka lidércei, nem hagytuk, hogy ez beárnyékolja azt a látványt. Pontosan így képzeltem el. S jó, hogy nem hagytam ki. Igaz a Halley- üstököst még nem láttam... s azt hiszem már nem is fogom, de ki tudja... :)