Emlékszem már! Bár első bejegyzésemben azt írtam, hogy reggel 5-6 körül kerültem ágyba, ez így még ok. De valami igen lényegeset kihagytam. A Gothica után, hiába kerestem az Ópium, egy elmebeteg nő naplója c. filmet, nem találtam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, attól féltem ha álomra hajtom a fejem az álmaim megtámadnak, s olyan fordulatokat kell átélnem újra, amiket elsőre sem akartam. Fájt valami. Rosszul voltam. Gyomorgörcs. Máshova kellett összpontosítanom. Így elővettem anyám orvosi készletét. Tű mindig van itthon. Így megvalósítottam egyik álmom. Szúrtam magamnak egy ajak piercinget. Jesszus mennyit szenvedtem vele. Nem az átszúrás fáj, amit ilyenkor mindenki kérdez. Hanem a behelyezés. Vagy talán a tudat, hogy benne van. Minden esetre, le tudom írni teljesen. Bár a fájdalmat nem tudom átadni. Lejegeltem az alsó ajkam. Lefertőtlenítettem, s elővettem a tűt. Belőttem a célpontot, s elkezdtem tolni. Érzed folyamatosan, hogy ott a tű, már benned, de tudod, hogy még nincs kint a vége, s ez oly hosszúnak tűnik. Pedig él centi bőrről ha szó van. Érzed, hogy kellemetlen, s hogy tovább kell csinálnod. Kb ez a része olyan, mint egy szúnyog csípés. Kellemetlen. De tovább tolod a tűt. Tovább s tovább. S várod, mikor hallod, hogy a bőröd utolsó vékony hártyáját is átszakítja, mint a pillangó a bábját. S akkor fellélegezhetsz, mert a tű már kint van. Kicsit megforgatod, ki be tolod. S ekkor kezd el fájni. Fáj, feszít. Hisz valami idegen tárgy van a testedben. Egy karika fülbevaló mellett döntöttem, hogy ideiglenesen behelyezem. Belefért a tűbe, áthúztam, de nem sikerült bekapcsolni. Ezt még 3x eljátszottam. Elég ramatyul néztem már ki. Kisírt szemek, falfehér arc, sárga (a betadientól) száj. Nem akartam feladni. De nem tudtam meddig bírom még- hisz éreztem, hogy esik le a vércukrom. Rosszul lettem, szédelegtem, s remegett a kezem. Mintha sok vért veszítettem volna, pedig az pont nem volt! :) Ez már előfordult velem, mikor húgommal a csiklóm fölé csináltunk piercinget. Az is ugyanez az érzés volt. Ugyanez a szenvedés. De azt csak úgy csináltam. Visszatérve. Kimentem egy pohár vízért, ettem cukrot, s kiszúrtam újra, a szám. Másik ékszerrel próbálkoztam, semmi siker. Majd felmentem a galériámra, az ágyamba, s ha jól emlékszem kiszúrtam 3x-ra is a szám. Tehát mint, mondtam egyáltalán nem a szúrás a parás rész. De itt már nem akartam elcseszni. Nekem piercing kellett, nem lyuk a számba. A karikával próbálkoztam ismét. S sikerült bekapcsolni! Siker. Itt már nem is voltam rosszul. Csak fáradt voltam. Aludtam volna.
Álmomban viszketett az orrom. gondoltam nem nyúlok fel a kezemmel megvakarni, inkább belefúrom az arcom a párnába. ... AU! Jól megsínylettem, ugyanis elfeledkeztem a friss sebről a számon. De aludtam tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése