2. szerda

Szerencsésebb volt, mint az előző, minden szempontból. Mint utólag megtudtam, barátnőm nagyon aggódott, hogy az este után szörnyen ki leszek, másnaposság, stb. De nem így történt.
Anyám keltett, megyek e velük a szabadba. Szinte vígan ébredtem, nem jutott eszembe semmi olyan, ami lefagyasztotta volna a hangulatom, s rögtön invitáltam is barátnőm egy jó kis bicikli távra, a bányatóhoz. Azonnal belement, fel is dobta az ötletem. Ilyen rohadt melegben nehéz a 4fal között kibírni. Bár nekem túl sok bajom nem volt vele eddig, mert nyugodtan aludtam, egészen addig míg anyám fel nem ébresztette, hogy menjek velük, mert miért az ágyban akarok megfőni. Köszi. Ha nem hozza fel észre sem veszem.
Mindketten beijedtünk a hőségtől, nem hiányozhatott a sapka, kalap, s naptej. Több flakon víz. S még gumimatracot is vittünk. Szendvicset, mert már előre megkívántam a 3szögletű szendvicset, milyen jó lesz az majd a hazafelé úton, hisz az múltkor is halál volt.
Bár lehet, hogy túl dramatizáltam, s most azért volt elviselhetőbb, mert rosszabbra számítottam. De így is este tíz, tizenegy körül értünk haza.