Egészségügy vs. Shoot 3:0

Eljött a kontroll napja. Kiderül mi bajom van, avagy mi nincs. Megint egykor másztam ki az ágyból, bár már reggel is ébren voltam, de elviselhetetlenül fájt a fejem. Ma muszáj leszek korán lefeküdni aludni. Vagy nem a gép előtt ülni. Bár úgy rémlik, hogy elalvásom pillanatától folyamatosan fájt a fejem, egészen reggel 10ig.
Mikor magamhoz tértem, s lemásztam az ágyamból, apámék épp készültek ki a szabadba. Alig bírtam meggyőzni őket, hogy én most (is) kihagynám. Arra hivatkoztam, hogy orvoshoz kell mennem. S miután estig rendel, gondoltam, du. 5 körül majd lesétálok. Addig meg rendbe szedem magam. Közben kaptam az infót, hogy este se inni nem fogunk nagyon, se találkozni azokkal, akikkel terveztük. nagyszerű... Az első részének örültem, mert reggel ahogy kipattantak a szemeim, első gondolatom az volt, hogy én ma nem akarok alkoholizálni. Az meg, hogy megint ketten maradtunk barátnőmmel, szomorú, de korántsem meglepő.
Eljutottam az orvoshoz. Rollereztem odáig s útközben velem szembe jött egy fekete rollerrel egy pasi. Lecsöngetett! Jelezvén, hogy bejön ez a rolleres szitu neki is.:) Már megint a beteg felvételis ablaknál kezdődött a probléma. Úgy látszik, ha az ember beteszi a lábát egy egészségügyi intézménybe, ott csak baj lehet, azon kívül, hogy a kedves beteg miért ment oda. Kérdezte a felvételis "nővérKE" hogy van e  időpontom. 

-Nem, nincs, kontrollra jöttem.

-A dr. nőhöz? 

-Nem. 

-Kinél volt előzőleg? 

-A főorvosnál. 

-S miért most jött vissza? 

-Mert keddet mondott kontroll időpontnak. 

-De délelőtt kellett volna, nem gondolom, hogy máshoz hívta volna vissza kontrollra.

-Miért? Ma csak délelőtt volt? 

-Igen. Holnap lesz délután.- Majd hatalmas vállvonogatások közepette visszaadta a TB kártyám, mondván, majd fönt elmondom, miért most jöttem. WTF? Azt hittem rosszul jegyeztem meg az időpontot, s már marcangolt a lelkiismeretem, hogy erre sem tudok odafigyelni, s különben is miért nem tudott adni egy papírt, amin rajta van, hogy itt jártam, ezt csinálta, kontroll ekkor... Mint normális helyeken. S különben is, olyan sokk hatás alatt voltam, hogy örültem, hogy megjegyeztem legalább ezt. Mindegy.
Már a feljutás sem volt egyszerű. Liftes néni. Mintha rendszerváltás előtt lennénk. Én botor megkérdeztem, hogy a lift csak a kulccsal működik? S 4 emeletnyi hosszan hallgathattam, hogy szegény időseket odacsukják, a fiatalok, mint én, akik amúgy nem is lifteznek, hanem még jó erőben vannak, s fel tudnak menni a lépcsőn. Kösz. S ha vakbél műtétem volt? vagy most vettek ki belőlem pár cisztát, s varrat szedésre jöttem? S nem lépcsőzhetek? Jó- jó. Nem, de akkor is. Miért fáj neki, hogy én használni szeretném a liftet?
Nagyban ücsörgök a váróban, két női társammal együtt, mikor az egyik (fiatalabb) bement, rögtön megszólított az idősebb, jól szituált, napbarnított középkorú. Hogy van-e időpontom, mert nem akar megelőzni. Mondom, nincs. S kiderült ő is a főorvoshoz szokott járni, s ő is értetlenül áll az eset előtt, hogy miért vonogatta a vállát a betegfelvételis, s hogy honnan kellett volna tudnia, hogy bár ki van írva, hogy időpont nélkül a főorvos úr H- K- Sz du. rendel, ma még sincs. Köszönöm! Tehát nem én voltam a rossz. :) A gyomrom görcsbe állt  mikor megláttam, hogy megint az a "kedves" nővér segédkezik megint az orvosnak. Bementem, s egy őszes hajú, még "45nek elmegy" dr. nővel találtam szemben magam.
-Hallgatom.
-Múlt héten voltam itt, s mára rendelt vissza a doktor úr kontrollra.

- Mit vettek?
-Elküldött vér s vizelet vizsgálatra.

Az asszisztens megkérdezte a nevem, felolvasta miért voltam ott, majd előkotorta a leletem. A dr. közölte,hogy teljesen negatív. Viszont a xy-ból arra következtet, hogy meg voltam fázva. S ezzel le is tudta az ügyem. Bár én nem emlékszem, hogy meg lettem volna. Mindegy. Azért jobban örültem volna a főorvosnak. Rajta legalább nem éreztem,  hogy nyűg vagyok a nyakán, avagy mit képzelek, hogy orvoshoz merek menni. ...
Nagyjából ennyi. Most meg készülődhetek az estére.